Kirándulás a Medve-szurdoknál

Az idő csak úgy repül, amikor itthon vagyok. Ha jó idő van, próbálok minél többet a szabadban, a természetben lenni a családdal, barátokkal. Így tettem a múlt hétvégén is. A választás most Ausztriára esett, ahol 3 napot töltöttünk. Az első napot, a szállás elfoglalása előtt, a Medve-szurdok megmászásával kezdtük. Az indulás előtt láttam róla képeket, videókat. Gondolatban fel is készítettem magam, hogy egy nem egyszerű túráról beszélünk. Fából kialakított létrákon és hidakon nem mindennap ’mászik’ hegyet az ember. Mondhatni, el is szoktam az ilyen aktív élményektől. Eddig (amióta hajózom), nekem az számított aktív mozgásnak, amikor kifutottam a szünetemben a tengerpartra, hogy a nagy melegben megmártozzam a tenger sós vízében. Hosszabb túrában, időhiány miatt nem nagyon volt részem. Változott a helyzet. Itthon vagyok és élvezem a csodás őszi évszakot.

Délelőtt megérkeztünk a szurdokhoz tartozó parkolóhoz. Ez Mixnitz városától nem messze található. Innen várt ránk egy körülbelül 45 perces bevezető séta a szurdok bejáratához. Már akkor éreztem, hogy hamar ki fogok dőlni, de visszaút már nem volt J Nem adtuk fel. Elkezdtük a nagy túrát. Megjelentek a hidak, a létrák, az egyre nagyobb sziklák és a gyönyörű vízesések. Egyből elfelejtettem mindent és csak csodáltam a tájat. Nyakamban a fényképező, kezemben a GoPro. Ezek nélkül ki sem mozdulok otthonról, amikor megyek valamerre. Szeretek megörökíteni mindent, amit lehet. Az úton több csoporttal is találkoztunk, mindenki kedvesen üdvözölt mindenkit. Az edzettebb túrázók gyorsabban elhaladtak mellettünk, de mi nem ’rohantunk’. Pihentünk, gyűjtöttük az energiát és mentünk tovább. Azért mégis csak közel 10 km hosszú útról van szó, sokszor nagyon meredek emelkedőkön haladva. Igazából, a táj kárpótol mindenért. A friss levegő és a fák ágain keresztül beszűrődő napsugarak mosolyt csalnak a túrázók arcára. Főleg, amikor 1,5-2 óra után megérkezünk az utolsó, szám szerint 165. hídhoz és a 2900. létrafokhoz, ami egy tisztáshoz vezet minket. (Nem, nem számoltam végig, ez a bejáratnál található kis táblán van feltüntetve) Itt található egy kis házikó étellel, itallal. Mindenki megpihenhet, tovább túrázhat a következő ponthoz, vagy visszafordulhat. Mi, az időhiány miatt a visszautat választottuk. Ez, egy teljesen más útvonalon vezetett vissza a szurdok bejáratához. Mondhatni, nehezebb is volt, mint felfelé, de megért minden fáradtságot. Ezután, feltöltődve a természettel, elfoglaltuk szállásunkat.

És a képek, főleg azoknak, akik még nem jártak erre.

Szép hétvégét Mindenkinek!