3 év a világ körül

3 év, 4 szerződés, 881 munkanap, 3 pozíció, 3 földrész, 45 ország, 92 város, 23 légi csatlakozás, 1 világ körüli út, 1 vihar és még sorolhatnám. Számtalan élmény és új barátok.

Számokban talán így tudnám jellemezni az elmúlt időszakot. Amilyen nehezen indult, olyan szépen folytatódott. Egyre többet láttam a világból, egyre több oldalát mutatta meg. Szegénység és gazdagság, tisztaság és kosz, ami a szemem elé tárult. A rengeteg nevetés, buli, apró örömteli pillanatok mellett a negatív dolgok is beköszöntöttek. A cél a túlélés volt. Túlélni egy olyan életet, ahol az ember a semmi közepén be van zárva egy vízen úszó valamibe. Ahol mindenki élete a sokszor morajló tenger kezében van. 3 év alatt olyan sok dolog részese lehettem, amire soha sem gondoltam volna. 3 évvel ezelőtt csak a gondolattal játszadoztam, vajon milyen lehet a türkizkék vagy a halványzöld színű tengerben megmártózni, gondtalanul végig sétálni a fehér homokos parton, tengeri csigákat és kagylókat gyűjteni, látni a világból kitűnő legjobb dolgokat. Minden rosszban meg kell látni a jót. Bátorsággal és kitartással el lehet érni a legmerészebb álmainkat. Úgyhogy elő azzal a bakancslistával és kalandra fel!

Álmaimat követve, igyekeztem a szabadidőmet a hajón kívül teljesen kihasználni és élni a lehetőségekkel. A fél világot még nem jártam be, de így is többet láttam, mint amennyit terveztem. Most már csak hagyom, hadd sodorjon az élet tengere.

A legnagyobb élményem a delfinekkel való úszás volt (Cozumel, Mexikó). A rája csak ráadás (Kajmán-szigetek). A cápákról nem is beszélve (Moorea, Francia Polinézia). Kétszer is. De csak a „selfie” miatt. Mert szeretem a kihívásokat. Akkor már az óriás gyümölcsevő denevért is említsem meg (Bali, Indonézia). Az állatokról ennyit. Más. 4 vulkánt másztam meg. Köztük az Etnát, Európa legmagasabb működő vulkánját (Olaszország). Éjszakai élet és szülinap hajó nélkül (Hawaii), fürdőzés a híres és romantikus bungalók között (Tahiti), helikopteres túra a gleccserek fölött (Alaszka). Mind olyan helyek, amik sokszor köszöntenek minket a tévékben és az újságokban. A saját bőrömön tapasztaltam és most már elhiszem, ez nem photoshop, ez a valóság.

Első szerződésem után egy kedves ismerősömnek köszönhetően a megyei hírlap címlapján vissza mosolyogtam a világra. Egy kis hírnév mindenkinek jár. Ugye? Szüleim és a barátaim, büszkén olvasták a rólam írt cikket, akik végig támogattak a hosszú utamon. Nélkülük nem jutottam volna el idáig, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

Ez egy más világ, amit mindenki másképp él meg. De ami közös, az utazás, a barátok és otthon egy jobb élet teremtése. Mindenki hátán van egy batyu, amivel ide érkezik. Sokan ezt eldobják, mert nehéznek érzik. De vannak, akik ennek ellenére is tovább haladnak. Néha nem látni az alagút végén a fényt, de mégis tudják, hogy van ott valami, amiért vagy akiért érdemes itt lenni és küzdeni.

Ez az idézet nagyon megfogott és szerintem találó is. Ezzel zárom soraimat:

„Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen. Feszítsd hát ki vitorlád. Hajózz ki a biztos öbölből. Kapaszkodj a siker szeleibe! Álmodj! Fedezz fel!” (Mark Twain)

A cikket ezen a linken olvashatjátok el: Katt ide :)

Néhány kép az első szerződésemből: