Kis karácsony, nagy karácsony és az új év

Véget ért a karácsonyi tíz napos út és már be is hajóztunk az új évbe. A kávémat szürcsölve és az étterem ablakán kinézve azon tűnődöm, hová lett a karácsony. Amilyen gyorsan akartuk, hogy vége legyen, olyan hamar el is tűnt. Elúszott. Mi, dolgozók semmit nem éreztünk belőle, csak a munka fáradalmait. A hajó szépen fel van díszítve, de sajnos ez még inkább előhozza a honvágyat. A szobámat is próbáltam hangulatossá tenni, feltettem egy-két karácsonyi díszt és előkerült az otthonról hozott kis karácsonyfám is. 

 

A telefonomon a km számláló majdnem kiakadt. Átlagban ezen az úton és csak a vacsoránál közel 80 km-t futottunk le. Gondolhatjátok mennyire lehetett nagy a forgalom. Ezt az alkalmazást csak túrázás alkalmával szoktam használni. Most csak kíváncsiságból néztem bele és meglepődtem az eredményen. A vendégekkel ilyenkor mindig viccelődöm, hogy ezért nem kell nekem konditerembe járni. Elég csak dolgozni. 

 

A karácsonyi estéken fáradtan estem be az ágyamba és reménykedtem benne, hogy legalább egy kicsit tudom az internetet használni. De sajnos nem működött. Se egy üzenetet betölteni, se egy üzenetet elküldeni nem tudtam. Ez volt a nagy hála a sok munkáért. Se egy üdvözlőlap, se egy csoki, de a köszönöm szó kimondásáról is csak álmodozni lehetett. 

 

Karácsony szentestéje előtt, 23.-án sikerült leszállnom a hajóról (erről szólt az előző bejegyzés), és ekkor próbáltam annyi levegőt magamba szívni, amennyit csak lehetett. De túléltem. Túléltük. A másik nagy hajrá Szilveszter volt. Mi is szerettünk volna kicsit ünnepelni, de előre ezt nem tudtuk, hogy sikerülni fog-e. Három évvel ezelőtt ünnepeltem utoljára hajón, akkor fél 12-kor végeztünk az étteremben a zárással. Háromnegyed 12-kor pedig már a hajó 10. szintjén vártam a visszaszámlálást. Itt nincs idő órákat készülődni, sokszor 10 perc alatt kész kell lenni. Idén, vagyis most már tavaly, sikerült háromnegyed 11-kor végezni mindennel. Hihetetlen jó volt. Este 11-kor a Lidon, a 9.-ről leengedték a jókívánságokkal megtelített színes lufikat, amit a vendégek a Lobbyban, a 2.-on vártak. Gyors készülődés, a banda összeszedése és irány a 2018-as év zárása. A szokásos karácsonyfával való fotózás most sem maradhatott el, és végre nem munkaruhában voltam. Éjfél előtt felmentünk az open deck-re, a 10.-re és itt vártuk a visszaszámlálást. Tűzijáték helyett, hajókürttel köszöntöttük az új évet a Csendes-óceánon, valahol félúton Vanuatu és Fiji-szigetek között. Nagyon jó élmény a tengeren, a csillagos ég alatt várni az új évet, amit tiszta lapokkal és új reményekkel kezdhetünk.

 

Azt még hozzá kell tennem, hogy az év utolsó napján Mystery Islanden, a lakatlan szigeten kellett volna kikötnünk, de az időjárás miatt tovább hajóztunk. Hétágra sütött a nap, de nagy szél volt. A beosztásom engedte volna, hogy leszálljak, de így vacsoráig a hajón pihentem. Ilyenkor még hálásabb vagyok a pozíciómért. Emlékszem, amikor a Dining Roomban dolgoztam, ilyenkor törölték az offot és még többet kellett dolgozni. Nem volt jó érzés. Sokszor a sírás kerülgetett. De ezt is túléltem. 

 

Ui.: Boldogságban, sikerekben, élményekben gazdag boldog új évet kívánok Mindenkinek! Remélem a 2019-es évben is velem tartotok! :)