Otthon, édes otthon!

Gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtem. A napsugarak csak úgy játszadoztak a szobában, örömtáncot jártak. Véget ért egy újabb, több hónapig tartó álom. Az érzés, hogy újra itthon lehetek, újra a szobámban ébredhetek, felbecsülhetetlen. Több ezer, tízezer kilométer mögöttem, megszámolhatatlan emlék a zsebemben, és még több kaland előttem. A világ kapui kinyíltak előttem, én pedig nem tudok betelni velük. 

A harmadik szerződésem úti célja a koalákról és kengurukról híres Ausztrália volt. Nem volt olyan egyszerű idáig eljutni. Az út Floridától összesen 36 napig tartott. Olyan helyeken álltunk meg, mint például Cabo San Lucas, Tahiti vagy éppen az álomszigetnek számító Bora Bora, a Panama-csatornáról nem is beszélve. Minden új helyet tárt karokkal vártam. A fényképezőm mindig indulásra készen állt, hogy helyt álljon velem együtt az újabb pillanatokban. Ezt is megcsináltam. Bakancslista pipa.

Ausztráliában szebbnél szebb szigeteken álltunk meg. A tenger kék és zöld színeinek árnyalatai váltakoztak. Még esőben is mesélni tudott volna. A víz alatti élővilág egyenesen lenyűgözött, amikor életemben először kipróbáltam a könnyűbúvárkodást. Kellett egy kis idő, mire megszoktam a 'pipás levegővételt'. De ami azután fogadott, csodálatos. Megismerni egy új világot, aminek a főszereplői nem az emberek, hanem az állatok, leírhatatlan érzés. Teljesen elvarázsolt. Hatalmas korallokat, tengeri csillagokat, színes halakat, és még sok szép mindent láthattam. Remélem lesz még ilyenben részem. 

A szerződésem után 2 hetet töltöttem Ázsiában, méghozzá Indonéziában és Thaiföldön. Itt is új helyeket, embereket ismerhettem meg. Voltam egy majomerdőben, fogtam óriás denevért, ültem nagy elefánton, cuppanós puszit kaptam egy kis elefánttól, simogattam tigriseket. Szóval ez egy igazán állati jóra sikerült nyaralás volt. Ettem indonéz és thai kaját, amit nem szabad kihagyni. Megmásztam egy aktív vulkánt, hogy a tetejéről megnézhessem a napfelkeltét, búvárkodtam azon a szigeten, ahol Leonardo DiCaprio ’A part’ című filmjét forgatták, kipróbáltam a sea walker-t és a parasailing-et is, ami első szerződésem óta a bakancslistámon volt, ez is pipa. Láttam az óriás Buddhát, fotózkodtam a híres hosszú csónakokkal és még kenuztam is. Ezekről a későbbiekben részletesebben be fogok számolni, hogyha valaki kedvet kapna az utazáshoz, tudja mik a lehetőségek. Rengeteg a program, sokszor az ember nem is tud választani, mert annyi túrát ajánlanak. De az biztos, egy hét egy helyen nem elég. Én minden nap mentem valamerre, így nem volt időm a pihenésre. Fáradtabbnak éreztem magam, mint munka után. De megérte. Megérte a hajón töltött sok szabadnap nélküli munka. Ilyenkor az ember megtanulja értékelni a dolgokat. Lehet, hogy itthonról nem jutottam volna el ezekre a helyekre. Mivel most volt rá lehetőségem, így éltem is vele, és nem bántam meg. Szóval, ha valaki úgy dönt, hogy hajózni akar, érdemes a szerződés után 1-2 hetet eltölteni valahol és utazgatni kicsit. Akkor lát igazán világot az ember.

A majdnem 8 hónapos távollétem alatt sikerült körbeutaznom a Földet, ami igencsak kerek :) 

Mint általában, most sem fog hiányozni a munka, a főnökség szabályai, a folyamatos pörgés. Most a pihenésé a főszerep. Végre itt a jó idő és a szabadság! Élvezhetem a családom, barátaim társaságát és a finom itthoni ételeket. Érezhetem a szilárd talajt a talpam alatt. Nincsenek viharok, hatalmas hullámok. Csak a szél lebegteti meg néha a hajamat. Fura volt 33 fokból hazajönni a hideg télbe. De nem panaszkodom, mert a tél az életem része, amit sokan a hajón nem mondhatnak el, mert nem tudják milyen az. 

Lassan elkezdődik a visszaszámlálás, és hamarosan új vizeken fogok evezni. A nyári és a téli éghajlat fogja egymást váltani. Azt, hogy a világ melyik féltekén, hamarosan megtudjátok ;)