Leszállásra készen

Már csak pár óra választ el a szerződés végétől. El sem hiszem, hogy végig csináltam három szerződést. Pedig már az első után azt mondtam, hogy ennyi volt. És mégis, valami miatt mindig visszajöttem. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a legjobb hajót kaptam, a legjobb helyekkel. Az első szerződést a Karib-tengeren és félig Európában töltöttem. A másodikat fordítva, félig Európában és a Karib-tengeren. A harmadik a ráadás, Ausztrália. Itt, a Carnival 24 hajója közül mindössze 2 hajó van, és az egyik az, amelyiken én vagyok, a Legend. Végig hajóztam Amerikától egészen Európáig a Bahamák és a Bermudák érintésével, Európától Amerikáig Izlandon és Grönlandon keresztül, valamint Amerikától Ausztráliáig. Bepréseltük a hajót a Panama-csatornába, és megpihentünk az álomszigeteken, Mooreán (Tahiti) és Bora Borán. Pár nap múlva pedig egy olyan élményben lesz részem, amiről még akkor sem álmodoztam, amikor eldöntöttem, hogy kipróbálom a hajózást. Két hetet fogok Ázsiában tölteni, méghozzá Balin (Indonézia) és Phuketen (Thaiföld). Se hajó, se munka, csak a pihenés és az édes élet. Emiatt a dolog miatt megéri a hajózás.

A pakolás még folyamatban van. Néha csak ülök a kabinban és nézem a bőröndöt azon gondolkozva, vajon hogy fog 7 hónapnyi utazás emléke (néha azért meló is volt ;) ) beleférni mindössze 23 kg-ba. Egy élmény lesz a pakolás is. Az első és a második szerződésem után is 2-2 nagy bőrönddel tértem haza, mindkettő elérte a maximum súlyhatárt, ami már túlsúlyt jelentett (30-30 kg). Kíváncsian várom, hogy fog alakulni most, mivel csak egy nagy bőröndöm van. Bár eddig egész jól állok. Eddig.

Fura érzés, hogy az év 365 napjából 216 napot hajón töltöttem, egy kicsiny kabinban, aminek még ablaka sincs. Nem láttam reggelente, hogy a nap besüt a szobámba, nem hallottam a madarak csicsergését, nem láttam éjszaka a holdat és a csillagokat, Egy álomvilágban éltem, ami hamarosan véget ér és valami új dolog veszi kezdetét. Minden reggel ébresztőre keltem. Sokszor ki sem akartam bújni az ágyból. Bebújtam a takaróm alá, és megnyomtam a ’szundi’ gombot, aminek sokszor rohanás lett a vége.  

Már alig várom, hogy újra láthassam a családomat, a barátaimat, hogy újra szabad ember legyek, hogy újra érezzem, visszatértem a való világba. Amiről lemaradtam, már nem tudom visszahozni, nem tudom átélni és újra meg kell tanulnom a régi dolgokkal együtt élni. Újra előtérbe kerül a „mosás-főzés-takarítás” címszó. De erre még pár hetet várni kell. Nagy elhatározás volt, amikor egy barátommal úgy döntöttünk hazafele teszünk egy kis kitérőt, és megállunk két helyen pihenni. Ez a világ nem elég nagy nekünk. És most rajtunk a sor, hogy felfedezzünk újabb dolgokat… Bali és Tájföld egy teljesen új világot jelent számunkra, teljesen eltér a mi kis hazánktól. Azt, hogy mennyire, hamarosan megtudjuk.

Jó lesz kicsit távol lenni az itteni hajós dolgoktól. Abban biztos vagyok, hogy sok minden nem fog hiányozni. Hosszú volt ez a szünet nélküli 7 hónap. Sok jó és sok rossz élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb. De az biztos, hogy ezeket senki nem tudja elvenni tőlem. A világ olyan részein hajóztam, ahova néha nem egyszerű eljutni. Egy mesébe illő világ ez. Néhány hely olyan gyönyörű, hogy megszólal. És ez nem photoshop, ez maga a valóságos paradicsom, ahol eláll még az ember lélegzete is. Igaz, túl sok mindent nem lehetett a szigeteken csinálni a tengerparti heverészésen kívül, de sokszor ez öntötte belém az erőt. Fájdalmas lesz visszatérni a valóságba. Talán olyan lesz, mint amikor a meleg lakásból kilépünk és arcon csap minket a téli hideg szele. Felébreszt minket. Legszívesebben megállítanám az időt, és itt maradnék (persze itt most nem a hajóra gondolok). Ez most olyan, mint amikor felnőtt emberként azt kívánjuk, bárcsak újra gyerekek lehetnénk.

A hajózás az életünk részévé válik. Egy új arcot mutat meg belőlünk. Amikor itt vagyunk, haza akarunk menni, mert sokan nem bírjuk a sok stresszt. De amikor otthon vagyunk, visszavágyunk. Nézzük a sok hónap, év alatt készült képeket és felidézzük a pillanatok emlékeit, ami mindenki arcára mosolyt csal bármennyire is nehéz a „hajós élet”. Ez is egy életforma. Az, hogy meddig akarjuk ezt csinálni, csak rajtunk múlik és egyszer mindenkinél eljön az az idő, amikor megáll és azt mondja, nincs tovább.

Tegnap még Melbourne-ben voltunk, holnap újra Sydney, de este már Ausztrália egy másik felében fogom álomra hajtani a fejem. A kaland még csak most kezdődik ;)