A világ legnagyobb szigetén, Grönlandon jártam

Hajóval végigmenni a jéghegyek között felbecsülhetetlen érzés. Csodálatos látvány. Főleg, ha közben még a Titanic zenéjét is hallgathatod. Nem viccelek. Valaki a laptopján ezt a zenét indította el, miközben ment a hajó a jéghegyek között.

A hajó orrában, az Open Deck-en töltöttem a 2 órás szünetemet, ami a Legend 4. szintjén található. Hideg, szeles idő volt. De ezzel senki nem foglalkozott. Mindenki csak kattintgatta a fényképezőgépét, akárcsak a hajó fotósai. Meg kellett örökíteni ezt a nem mindennapi kilátást. Kesztyű nélkül nem volt kellemes (jó helyen volt, lent a kabinomban), de ezért a látképért megérte. Azt mondták hasonlít Alaszkához. Jobbról, balról magas jéghegyek, vízben úszkáló kisebb-nagyobb jégtáblák, amik néha a hajó oldalán koppantak. Ezt is túléltük (nem tértünk le az útvonalról), akárcsak a Bermuda-háromszöget. Szerintem nem véletlenül ez a hajó neve, a Legenda :)

Tartottunk egy kis pihenőt egy körülbelül 100 fős településen, ahol lehetőség volt egy képeslap feladására az otthoniaknak, ami vagy célba ért vagy nem. Itt nem volt lehetőségünk partra szállni. Csak a hajóról csodálhattuk meg a színesebbnél színesebb házakat a hegyoldalakon. A lakosság egy kisebb részének nincs munkája, így ők halászatból és vadászatból élnek meg. Szerencsémre láthattam eszkimót ennek köszönhetően, még ha nem is közelről, mert épp a hajó 9. szintjén voltam. Emlékeim szerint csak ketten voltak a csónakban és a 12 szintes Legend mellett eveztek el. Nem mindennapi látvány tárulhatott eléjük. Vajon mit keres itt egy úszó óriás a világ végén?! :)

Másnap gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem. Grönland déli csücskében, Qaqortoq-ban horgonyoztunk le, egészen pontosan tavaly október 4.-én. A Legend volt az első Carnival hajó, amelyik elérte a világ legnagyobb szigetének partjait. Érdekessége, hogy a sziget csupán 10 %-a jégmentes. A lakosság legnagyobb része eszkimó, velük könnyen lehet találkozni. Bár aznap teljesen ellepték a kis várost a turisták, annyira, hogy még az ajándék boltot is kifosztották és nekem nem maradt hűtőmágnes. Ha egyszer valaki arra járna, gondoljon rám, hálás lennék érte :)

Ugyanezen az estén egy nagyon látványos jelenségben volt részem. Életemben először láthattam a sarki fényt, pontosabb nevén az Aurora Borealis-t. Épp a Dining Room-ban lestem a vendégeim óhaját-sóhaját, amikor szóltak, hogy az égen látható az északi fény. Lenyűgőző volt. Pontosan ugyanolyan, mintha egy National Geographic dokumentumfilmet néztem volna. Sőt, ez még ennél is jobb, mert ami a tv-ben vagy a képeken van, az nem adja vissza ugyanazt az érzést. Erről nekem saját képeim nincsenek, de az alábbi linken megnézhetitek azt, aminek én is szemtanúja voltam :)

Képek az Aurora Borealisról

A rengeteg grönlandi kép közül igyekeztem a legjobbakat kiválogatni és megosztani veletek. Enjoy!