3 nap Melbourne-ben

A kikötőkben való éjszakázások nagyon ritkák. A hajók, az esetek többségében reggel megérkeznek az adott helyre és kora/késő délután már indulnak is tovább. 

 

Az előző út számunkra különlegesnek számított, a vendégeknek meg még inkább. Novemberben kerül megrendezésre a Melbourne Cup, ami az év legnagyobb eseménye. 

 

A hajóval november 6-8. között voltunk a városban. Sydneyből az út ide másfél napig tart kb.

 

A beosztást ilyenkor mindenki kíváncsian várja, vajon melyik lesz az a nap, amikor kimehet a városba. Nem tudom hogyan, de én voltam a legszerencsésebb. Valószínű azért, mert nagyon koncentráltam arra, amit szeretnék. 3 napból 3 nap off. A beosztásom úgy nézett ki, hogy reggel 8-9-ig dolgoztam és este fél 6-tól kb. fél 11-ig. (Az off valójában fél szabadnapot jelent.) Még mindig hihetetlen számomra is, de hálás vagyok érte nagyon. A három nap alatt aludtam vagy 10 órát. Persze ezzel nem voltam egyedül. Alvás közben is azon kattogott az agyam, mit fogok másnap csinálni. Az út végére nagyon szépen néztem ki, de a munkatársaim is. 

 

Az első nap városnézéssel, kávézással és kalap kereséssel telt. (Számomra ez lett a szuvenír Melbourne-ből.) Kavarogtunk egyik helyről a másikra. (A steakhouse-os csapat fele együtt volt kint, másik fele pedig dolgozott.) Itt mindent olcsóbbnak találtunk, mint Sydneyben. És még a telefonomat is sikerült több, mint egy óra alatt frissítenem. 

 

Aznap este nem volt nagy forgalom az étteremben, így viszonylag hamar végeztünk. Munka után pedig belevetettük magunkat az ausztrál éjszakába. Találtunk egy szórakozóhelyet, ahol három hajó személyzete bulizott. (Aznap egy másik társaság két hajója is a kikötőben volt.) Az árakat nem mondanám olcsónak. Sőt. Kifejezetten drága egy hely volt. A belépő 20 AUD volt, és az italárak majdnem tízszer annyiba kerültek, mint a hajón. Szóval egy koktél is 20 AUD-nál kezdődött. A lábamat letáncoltam, de még jó, hogy volt nálam váltócipő. 

 

Másnap reggel egy sütőtökös latteval kezdtem a napot, majd sétáltam egyet a városban. Megnéztem a híres melbourne-i könyvtárat és az előtte található ’süllyedő könyvtárat’. Érdekes látvány volt. Délután felmentem Ausztrália legmagasabb épületébe, az Eurekaba, ahol a 88. szintről csodás kilátás nyílik az egész városra. Persze, ha az időjárás engedni. Itt található Ausztrália legmagasabb postaládája is. Természetesen küldtem haza képeslapot innen. A bátrabbak kisétálhatnak az épületen kívülre is, ahol szó szerint a lábuk alá terül az egész város. Akik félnek a magasságtól, azoknak nem nagyon ajánlott. Fényképet is készítenek itt, amit később meg lehet vásárolni. Nem drága, de a képen nem nagyon látszik, hogy hol készült. Azon kívül, hogy a kép sarkába oda van biggyesztve az épület logója. Olyan, mintha egy kalitkába lennék bezárva. 

 

Aznap este munka után szintén a városban kötöttünk ki. Nagyon hideg volt éjszaka és szinte minden zárva volt. Nagy örömünkre találtunk egy pubot, ahol megkérdeztük a biztonsági őrt, tud-e valamit, ami esetleg nyitva van. A válasza a mai napig a fülemben cseng, ’a saját konyhánk otthon, ahol főzhetünk’. Nos igen, de arra nekünk még várni kell pár hónapot. Szegény, nem tudta, hogy mi hajóról keveredtünk a nagyvárosba. Természetesen ilyenkor a Meki életmentő. 

 

  

Még Sydneyben megvettem a jegyet a Cup-ra, így nagy izgalommal készültem rá. Erre az eseményre kötelező ’dress code’ van előírva. A felső réteg apraja nagyja megtalálható itt és a ruhaköltemények valami csodálatosak. Mintha divatbemutatón lettem volna. Volt olyan is, aki megkérdezte, indulok-e a divatversenyen. Erre sajnos nem volt időm. :) 

 

Kíváncsiságból kipróbáltam a fogadást a kedvenc számommal egy futamra. És a ló, ami ezt a számot viselte, az első helyezett lett. Hozzáteszem, hogy az utolsó helyről jött fel. Persze fogalmam sem volt, hogyan kell ezt a fogadásos gépet használni. 

 

Melbourne-ről érdemes azt tudni, hogy egy nap alatt mind a négy évszak előfordulhat, annyira változékony az időjárása. De mind emellett gyönyörű hely és érdemes meglátogatni. Több városban megfordultam itt Ausztráliában, de személyes kedvencem, Sydney marad, megmagyarázhatatlan okból. :)