5 nap víz, 5 nap szárazföld

Ez az út is majdnem véget ért. Még 2 vizes nap van hátra, aztán Sydney. Sokszor egy örökkévalóságnak tűnnek ezek az utak, mintha megállt volna az idő és soha nem akarna véget érni a hét. Ami a kikötők miatt jó, a munka miatt kevésbé. Nemsokára éjfélt üt az óra (szerda van), de mire Ti ezt olvassátok (szombat lesz), és valószínűleg Sydney egy kávézójában fogok erőt gyűjteni a szárazföldi életből vagy épp dolgozom újra. Tudom, éjfél után már csütörtök lesz, de amint azt már említettem, az internet itt, nem a mi barátunk. Sokszor napokat kell várni, mire bizonyos dolgokat meg tudunk nézni, esetleg letölteni a netről (ez leginkább az ausztrál területekre jellemző).

Szóval a mostani út 11 napos (5 helyszín, 5 nap vízen és Sydney). Ezen a hajón a beosztásom eléggé eltérő a többi hajóétól, vagyis itt leginkább ebédidőben kell dolgozni (plusz vacsora). 

Ezen az úton sikerült úgy beosztanom az időmet, hogy mindenhol sikerült kimennem. Az első kikötőben voltam offos, Santo-ban (Vanuatu). Nagyon örültem neki, amikor megláttam a beosztásban, mert itt még soha nem jártam. De miért is menne minden olyan tökéletesen?! A kapitány bejelentette, hogy az időjárásnak köszönhetően 4 órával később kötünk ki, ami így 4 óra mínuszt jelent az offomból. Reggel 8 helyett, délben tudtak a vendégek leszállni a hajóról, mi, dolgozók pedig egy órától. A kikötőben a helyiek már várták az oda látogatókat, és mint mindenhol, túrákat ajánlgattak. Nekem már volt elképzelésem, hogy mit akarok itt csinálni, és kitartottam mellette, hátha sikerül véghez vinnem. Sikerült! A túra egy helyi faluban volt, ahol bepillantást nyerhettem a helyiek életébe. Szerencsére belefért az időmbe, mert csupán másfél órát tartott. Az út egy esőerdőn keresztül vezetett a ’Runsuc’ faluba. Itt egy fiatal helyi lány vezetett körbe minket, információkkal szolgálva a helyi hagyományokról és szokásokról. A túra vége egy hagyományos tánccal zárult és egy csoport képpel, a helyiekkel (ami cenzúrázva van, sokszor jól jön a photoshop használata :D ).

A második kikötő szintén Vanuatuban volt, Port Vilán. Itt délután negyed 2-kor végeztem a melóval, és úgy döntöttem, hogy leszállok kicsit a hajóról, sétálok egyet a kikötőben, mert ide már nem lesz szerencsém visszajönni ebben a szerződésben. Eszembe jutott, hogy itt is van helikopter túra (nincs szerződés helikopter nélkül), így felgyorsítottam a lépteimet. Fél 2-kor már a vízi taxiban ültem és kevesebb, mint 10 perc alatt már a városban voltam, egyenesen a ’Helicopter tours’ bódénál. Fél óra múlva pedig már a fellegekben jártam, szó szerint. Amikor szorít az idő, mert időre vissza kell érni a hajóra, nincs idő gondolkozni, cselekedni kell. Főleg akkor, amikor tudom, hogy talán erre a helyre már nem is fogok visszatérni. A repülés mindössze 7 perc volt kereken (videóztam végig egyik kézzel, a másikkal pedig fotóztam :D ), de számomra megérte.

A harmadik helyszín az egyik kedvenc helyem, Mystery Island (szintén Vanuatuban). Erre a napra a program a búvárkodás volt. A víz nagy sodrása miatt képeket nem tudtam csinálni, csak videót. Ott látszik igazán, ahogy a sok színes hal lubickol. Itt csak pár órám volt. Mielőtt visszamentem volna a hajóra, tettem egy sétát a sziget körül (45 perc alatt körbe lehet sétálni). Tökéletes pár óra volt ahhoz, hogy kikapcsoljam az agyam és élvezzem a paradicsom szépségét. Az időjárás sem tudott volna jobban időzíteni. Akkor kezdett el szakadni az eső, amikor indultam vissza a hajóra.

A negyedik kikötő Új-Kaledónia fővárosa, Noumea volt. Talán ez az egyetlen hely, ahol még nem sikerült túrára elmennem. És azért, mert mindig itt van gyakorlatunk, aminek jobb esetben 11-kor van vége. Persze utána is ki lehet menni, de a túrákhoz már korábban, 8-9 fele el kell indulni. Aznap is negyed 2-kor végeztem, fél 2-kor pedig már a szárazföldön voltam. Felpattantam a ’Hopp on Hopp off’ buszra és az Aquarium fele vettem az irányt. Ezt egy óra alatt be lehetett járni, ami teljesen belefért az időmbe. Imádom a tenger alatti világot, órákig el tudnék itt időzni és csak figyelni a másik világot.

Az utolsó kikötő, a Mandulafenyők szigete volt (Isle of Pines). Ez a nap is különlegesre sikerült. Ehhez a ’programhoz’ még soha nem volt szerencsém, mivel mindig a kamera mögött voltam. Most végre volt lehetőségem modellt állni egy gyönyörű szigeten. Előző este pedig a hajón készültek fotók. A képek még feldolgozás alatt vannak, de már nagyon várom, hogy láthassam őket. Szóval a crew bar és a túrákon kívül, még modellkedésre is van lehetőség, ha esetleg valakit érdekel ez a lehetőség is ;)

Úgy érzem, sikerült kihoznom a maximumot ebből az útból. Persze ilyenkor van az, hogy a szervezet megérzi a fáradtságot, de az otthonról hozott kedvenc teám mindig segít új erőre kapni. A kiadós alvás még várat magára :D

Nektek melyik program tetszik a legjobban?