Egy 'nehéz' időszak

Hajón dolgozni olyan, mintha a világ a feje tetején állna, jó és rossz értelemben is. Meg kell küzdened az igazadért, ki kell állnod magadért és a csapatodért is. Ez lenne a normális. Nyilván ez otthon is így van, de itt mégis más. Előfordul, hogy a főnök van a csapat ellen. Mindenkinek ott tesz keresztbe, ahol csak tud, hogy megmutassa hatalmát. Nem hangzik túl biztatóan, igaz? Pedig ezzel is meg kell itt küzdeni, nem csak a hullámokkal a napsütötte tengerparton. Ezzel viszont csak saját magát minősíti. Összekeveri a magánéletet és az otthon történteket a munkával. Mindenkinél csak a hibát keresi. Panaszkodik és szempilla rebbenés nélkül pletykál. Nem csapatjátékos. Ha egy hajóban evezne mindenkivel, nem kifogást, hanem megoldást keresne mindenre. Számára a jelenlegi megoldás, hogy mindenkit lehordjon és magát a legjobb főnöknek tüntesse fel. Választási lehetősége mindenkinek van, nem kötelező itt lenni. Az ajtó mindig nyitva van. (Főleg amikor ki van kötve a hajó.) De valaki ebben leli örömét. Sokáig a dolgokat nem lehet tűrni és a bomba robbanni fog a legváratlanabb pillanatban. Egy csapat ereje bármire képes lehet. 

Szóval a hajós napok nem mindig olyan fényesek, ahogy azt a képek is mutatják. Olyan, mintha a valóság el lenne ferdítve, ki lenne színezve és csak sütne a nap hét ágra, mintha a gondok nem is léteznének. Az emberek újabb és újabb kihívás elé vannak állítva. Így legalább próbára tudjuk tenni magunkat, hogy helyt tudunk-e állni a 'nehezebb' időkben is.