Az élet tengere

Az erkélyről nézve olyan, mintha csak a hullámok mozgatnák a hajót. Szürcsölöm a reggeli kávémat és hallgatom a tenger morajlását. Viharnak semmi nyoma. A nap is vígan mosolyog az égen a bárányfelhők között. Vihar utáni csend, ahogy mondani szokták. Délelőtt 10 óra van. Délután kezdem a mai napon a munkát. Azért nem olyan rossz, ébresztő nélkül kelni, csak megérezni a reggeli kávé illatát. Ez mindig mosolyt csal az arcomra. Aztán, amikor a munkára gondolok, hamar el is illan. Valentin Nap van. Mindenki nagyban készülődik e napra. Az útirány változásnak köszönhetően, a hajó két nappal tovább úszik a vízen. Így a mai napon, egy ebéddel vonzzák a vendégeket a hajó tetején lévő étterembe, ahol én is dolgozom. Persze, telt ház van a foglalások miatt, ahogy az esti vacsorához is. A mai nap a megállás nélküli munkáról fog szólni. Ugyanolyan nap, mint a többi. De még sem. Az ünnepek számunkra, még több munkát jelentenek. Ünnepnap ide vagy oda, legyen az Karácsony, Új Év, Valentin Nap, ezek nem nekünk szólnak. Már előre várom a nap végét. Főleg azt a részét, amikor megnyomom a gépen a ’munkának vége’ gombot... ami még el sem kezdődött. Közben egyre több felhő gyülekezik az égre. A munka hallatán, talán még az idő sem érzi jól magát. 

Három év után ez az első út, amikor nem szálltam le a hajóról. Mindez a munkarendem miatt. Hiába kezdtem délután a műszakot, nem láttam fontosnak, hogy reggelente hajnalok hajnalán felkeljek és kirohanjak, aztán fáradtan essek neki a munkának. Így minden nap frissen és ébresztő nélkül kezdtem a napot. Sydneyig még mindig van 2 teljes napunk. Az ilyen sokszor örökkévalóságnak tűnik. De már mindent elterveztem. Szerintem ez az egyetlen nap és hely, amikor képes vagyok hajnalban is felkelni, hogy kimehessek. Érezni akarom a szilárd talajt a lábaim alatt, a friss levegőt, még akkor is, ha szakad az eső, hallani akarom a madarak reggeli csiripelését. Sydneyben mindig elvégzem a szokásos reggeli boltba menetelt, mintha csak otthon lennék. Erre sajnos mindig sokat kell várni, mivel Itt havonta háromszor köt ki a hajó.

Azért néha jó itt lenni. Terveket szövögetni, bővitgetni azt a bizonyos bakancs listát. Majd hazamenni és mindent egy csapásra megvalósítani. Talán ez az a rész, ami a leginkább tetszik. Közben eljátszom a gondolattal, milyen lenne újra otthon lenni és élni a régi megszokott életemet. Otthon viszont hiányozna a sok utazás és az ezzel járó aprónak nem mondható hajós gondok. Soha véget nem érő ördögi kör. Hazamenetelről még korai lenne beszélni, ugyanis ez lesz a leghosszabb szerződésem. Az, hogy megérte-e bevállalni, idővel kiderül.

A munka kezdésig még van egy kis időm pihenni, most pedig befejezem a kávémat és elmerülök a tenger gyönyörű kék színében.

Szép Napot Mindenkinek! :)