A kulisszák mögött 2.

Elindulni nehéz egy új helyen, főleg ha valaki később egy magasabb pozícióban szeretne elhelyezkedni. Egyszer mindent el kell kezdeni, és általában mindenki a legalján kezdi. Az elején minden és mindenki ismeretlennek, újnak számít. Nem beszélve arról, hogy itt nem az anyanyelvünkkel, hanem egy idegen nyelvvel, az angollal kell érvényesülnünk. Minden gondot, problémát ezzel kell megoldanunk. Itt saját magunkon kívül csak az angolra támaszkodhatunk.

Az első lépés a Back Dining Room. Ezt úgyis lehetne fordítani, hogy Menza. Mint amikor a kis iskolás gyerekek, megveregetve vállukat, hogy egy újabb napot túlélve, leülve és megpihenve kedvükre falatozhatnak a nekik kijelölt helyen. Ezt nálunk is így kell elképzelni. Vége a reggeli, ebéd vagy vacsorai műszaknak és irány a kajálda. Megesik, hogy néha zárva van, és várni kell a nyitásig. Olyankor kígyózó sor áll a menza előtt és a sok éhes dolgozó várja, hogy újra energiával feltöltve folytathassa napját. Nyilván aki vacsora után nem dolgozik, annak az útja a kabinba, a konditerembe vagy a Crew Bárba vezet. Ez utóbbi nálunk a ’helyi kocsma’ megfelelője. Na de ne szaladjunk ennyire előre :)

Minden újonc a menzán kezdi pályafutását. Itt három lehetőség van: Officers Mess (fehér ruhás ’matrózok’, tisztek, akik a hajó irányításában vesznek részt), Staff Mess (zenészek, táncosok, recepciósok, spa…) és a Crew Mess (pincérek, bárfelszolgálók…). Újoncként én az Officers Mess-ben kezdtem. Számomra ez nagy szerencse volt. Ez számított a legjobb helynek. Elmondhatom, hogy abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy három hónapig én lehettem a kapitány pincére. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Nem volt könnyű dolgom. Az angollal vesződtem, a tányérokkal és tálcákkal botladoztam, mint amikor valaki az új tűsarkújában próbál pár lépést megtenni, de csetlés-botlás a vége :) A főnök folyamatosan a nyakamon volt, mivel minden vacsorának tökéletesnek kellett lennie. Az asztal 10 főre volt megterítve, esetenként 12 főre. Rendelésfelvétel, étel-, bor- és víz felszolgálás volt a feladat és a lesben állás, hátha akad valami óhajuk-sóhajuk, amit azonnal teljesíteni kell, mint egy jótündérnek. A vacsora mindig csendes és nyugodt volt. Jó befejezése az estének. Kivéve, ha a főnök bekattant, akkor néha még a mécses is eltörött… persze nem nála.

Karácsonykor két hétig a fedélzeten volt a kapitány családjának egy része. Felesége, lánya, fia és unokája. Élvezet volt a két éves lurkót magyarul tanítani az olasz akcentusával. Ha nem is otthon, de valamilyen szinten családi körben ünnepelhettem első hajós karácsonyomat.

Itt nem sűrűn váltogatják az embereket. Mindig ugyanannak a személynek kell felszolgálnia a kapitánynak egy bizonyos ideig. Aztán jön a továbblépés. Nekem az a bizonyos idő akkor volt, amikor a kapitány nyugdíjba vonult. Így a ’Captain’s Waitress’ pályafutásom is a végéhez ért.

A Kapitány meglepetés tortája:

Karácsonykor:

A következő lépés a Room Service vagy Szobaszervíz. A vendégek éjjel-nappal rendelhetnek igényeik szerint. A tálcákat a különböző rendelésekkel nekünk kell összeállítani és elszállítani a vendégekhez. Miért is ne, ha szerencsés az ember, olyan kabin számot kap, ami épp a hajó másik végében található.  Én az ilyeneket mindig kifogtam. Most már nem tűnik nagynak a hajó, de abban a pillanatban úgy éreztem, mintha kilométereket tennék meg. Néha el is tévedtem. Egy ekkora hajón nem is nehéz. Útközben megcsodálhatjuk a nagyon kreatív amerikai vendégek kabin ajtóit, amik tele vannak színesebbnél színesebb képekkel, szülinapi feliratokkal, vagy a jelenlegi ünnepnek megfelelő díszekkel. Ez azért nem mindenkire jellemző. Legalább kicsit feldobják a hajó amúgyis komor, barna színeit :)

Itt is három eseménydús hónapot töltöttem. Voltak könnyű és nehéz pillanatok, főleg amikor olyan munkarendet kaptam, hogy nem igazán tudtam leszállni a hajóról. Viszont három hétig voltam éjszakai műszakban, ami azt jelentette, hogy három kerek hétig a nappalok szabadok voltak, amit mindig kint a szabad ég alatt, messze a kalitkától töltöttem. Tervezgettem, túráztam, vásároltam és néha aludtam is... Ez a jó világ sem tartott örökké. Innen már csak egy lépésre voltam a Dining Roomtól. Ez viszont már egy másik fejezet ;)

Íme néhány kép a Menzás korszakomból

Ez a kép nem a legjobb minőségű, de ez volt az én asztalom:

Reggelihez, ebédhez és a vacsorához a felkészülés így kezdődött:

Szalvéta alkotásaim:

Ennek senki nem tud ellenállni:

A fehér ruhás matrózokkal:

Officerekkel a Crew Barban:

A kis csapat akikkel együtt dolgoztam:

Folyt. köv. :)