A kezdetek...
2,5 évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor
egy szép téli hóeséses napon laptopom előtt üldögélve figyelemmel
követtem, hogy ismerőseim, barátaim merre járnak ebben a nagyvilágban (mint egy
tipikus amerikai film első képkockái :) ). Elkapott a nagy őrület engem is. A
cél, hogy minél több helyet, embert, kultúrát ismerhessek meg. Így belevágtam a
fejszémet a hajózásba. Úgy gondoltam, ez a legkönnyebb módja álmaim
megvalósításának. 2,5 év távlatából visszagondolva a megélt pillanatokra,
megismert helyekre, emberekre, apró dolgokra, jó döntés volt. Leírhatatlanul jó
érzés volt összeszámolni a helyeket, visszanézni a képeket amerre vitt az élet
vize a Carnival Legenddel. Ugyanis ezen a hajón pincérkedtem… Valójában még
mindig szelem a habokat. :) Lassan a második szerződésemen is túl vagyok. Na de
ugorjunk kicsit vissza az elsőre.
Megcsináltam egy négy hónapos hajópincér
felszolgálói tanfolyamot, amit sikeres vizsgával zártam, majd izgatottam vártam
az interjú időpontját, ami három fordulós volt. Az interjú nem volt nehéz, nem
volt kérdezz-felelek játék, csak kis beszélgetés a szakmai tapasztalatokról.
Pár perc jutott mindenkire. Pár perc, ami mindent eldönthet. Pár perc, ami
mindent megváltoztathat. Pár perc, és az egész világ előtted. Aztán jött egy
hosszadalmas várakozás, amikor közölték, hogy kik a szerencsések, akik vállukra
vehetik a kis batyut és indulhatnak felfedezni a világ rejtekhelyeit. Így
történt ez velem is. Sikerült. Bekerültem. El se hittem, legszívesebben azonnal
útnak indultam volna, de ez nem megy ilyen könnyen :) Az orvosi vizsgálatok,
útlevél, vízum még vártak rám. Megint várakozás következett, aztán megcsörrent
a telefon. Megérkezett a szerződés, ami tartalmazta a hajóra szállásom dátumát,
helyét, a hajó nevét és több, fontos információt. New Orleans… Carnival
Conquest… Hosszú út várt rám. Amsterdamban és Los Angelesben kellett
átszállnom. Élmény volt a repülés, főleg amikor megláttam Amerika partjait.
Gyönyörű tenger, mesés, havas hegycsúcsok és a Hollywood felírat. Lenyűgöző
látvány volt. Los Angeles megérkeztem!!
7 órás várakozás után újabb repülés
következett. New Orleans-ba megérkezve utam a helyi reptéri szállodába
vezetett. Bejelentkeztem, majd első dolgom volt a recepción lévő mappát
átlapozni, rajta vagyok-e a vasárnapi listán. Nem találtam a nevemet. Mondták,
másnap újra nézzem meg. Elfoglaltam a szállást. Ekkor már későre járt az idő,
hajnali egy körül lehetett. A szobában már aludt egy Angliából érkezett lány. Ő
a karaoke-ért volt felelős és már 7 éve van a hajótársaságnál. Ő is a
Conquest-re várt. Rövid beszélgetés után kipakoltam, szokás szerint életjelet
adtam magamról mindenkinek és álomra hajtottam fejem a kényelmes és hatalmas ágyamban
:) Másnap reggeli a szállodában, majd újra a mappa lecsekkolása indította a
napomat. Újabb lista, újabb emberekkel. Megkaptam a következő hajómat: Carnival
Legend… Tampa… Pár órával később már a repülőjegy is várt a recepción. Miért is
ne, átszállásos járat és hol?! „Welcome to Miami” ;)
3 nap alatt átrepültem Amerikát, az
időzónákban csak úgy ugráltam. Jetleg. Hurrá. Túléltem. Itt vagyok. Tampa…
Éljen Florida, a napsütés és a pálmafák! A reptér körülbelül negyed órányira
lehetett a kikötőtől. Messziről már lehetett látni a Carnival-os piros-kék
farkincát. Ahogy egyre közeledtük, a hajó egyre nagyobbnak mutatta magát. A
csomagjaim már úton voltak a hajóra, amikor én még csak meredtem a 12 emeletes
hatalmas vasdarabra. Egy úszó szálloda, ahol a vendégek kedvükre
szórakozhatnak, pihenhetnek, ehetnek-ihatnak és szintén világot láthatnak.
Persze, akik többször voltak ezeken a helyeken, azokra az utóbbi nem jellemző
:) Nem tértem magamhoz a látványtól, de el kellett indulnom a hajóra.
Papírmunka, kabin elfoglalása, majd este a munkával való ismerkedés volt a
program. 3 átutazott nap után egyből beledobtak a mélyvízbe. Este meló után
meglestem interneten, hogy azért tudjam, mégis merre járkál ez a híres
legendásnak mondható hajó, ami 8,5 hónapig volt az ’otthonom’. 4 különböző port
a Karib-térségen: Cozumel (Mexikó), Belize, Mahogany Bay (Honduras) és a
Kajmán-szigetek. A főkikötő Tampa, ahol mentek-jöttek a vendégek és cserélődött
a Crew is. És a legnagyobb meglepetés… Európa!
Ezután a fárasztó nap után nem volt nehéz
két perc alatt elaludni, és még akkor sem hittem el, tényleg itt vagyok...
Megcsináltam!
Nincsenek megjegyzések: