Nyár után tél - Ausztráliától egyenesen Alaszkáig

Ez a szerződésem Alaszkáról szól, amit nem is bánok egyáltalán. Már lassan, három hónapja szelem a habokat, és két hónapja a jegesebb vidéket. Szavakkal nem lehet elmondani, hogy milyen ez a hely. Ezt látni kell. Csodálatos munkát művel a természet. Az időjárásra nincs panasz. Nincs az a nagyon nagy hideg. Szerencsére télikabátra azért még nincs szükség, ha csak nem választ olyan túrát az ember.

Amikor először pillantottam meg a hegyeket, Grönland jutott az eszembe. Hatalmas, hóval borított hegyvonulatok kísérik végig a hajó útját. Sokszor, amíg a szem ellátott, jég mindenfele. Az első héten (miután megérkeztünk Ausztráliából Amerikába) gyönyörű időjárás volt. Hét ágra sütött a nap és egy felhő nem volt az égen. Azóta csak várjuk a jó időt. Sokat esik az eső és van, hogy a nagy köd miatt nem látunk semmit. De a vendég azért ül az ablaknál lelkesen és várja, hátha történik valami csoda. A mai időjárás sem nekünk kedvez, a nap is csak erőlködik. Úgyhogy otthonról várom, hogy küldjétek a jó időt :) 

A hajó büfé részében mindig sok az érdeklődő szempár, forgalmas is, amikor csak vízen vagyunk. Mindenki az ablakban leskelődik, és figyeli a hangosban bemondottakat. Jobb oldalt bálna, bal oldalt fóka és a hajó csak jobbra, balra dől. Futás egyik oldalról a másikra, mert ezeket nem lehet kihagyni. Számomra ezek már megszokott dolgok. Így meg sem lepődök, amikor látok egy-egy vadon élő jószágot. De azért jó érzés a sok munka közben elmerülni és figyelni ezeket az ’apróságokat’.

A kilátás magáért beszélt. Minket, dolgozókat is teljesen lenyűgöz. Amikor csak alkalom van rá, még meló közben is fotózzuk a látnivalókat. Bálnák, fókák és medvék kísérik végig utunkat, amik otthon csak az állatkertben mindennaposak. Amíg itt vagyok Alaszkában, addig nekem ezek jelentik a mindennapokat. Három különböző városban állunk meg (Skagway, Juneau és Ketchikan) és a negyedik egy gleccser öböl (Tracy Arm Fjord). Az utóbbiban a hajó forgolódik egy darabig, hogy a fedélzeten minden szemszögből láthassuk a hatalmas gleccsert. Itt van lehetőség kis hajókkal megközelíteni a látványosságot, ami nekem eddig csak fényképezővel sikerült. Sok vendég választja ezt a túrát (is), bár az ár kicsit borsósnak tűnik. Mindössze 190 dolcsi. Egy biztos, a látvány miatt megéri.

Nagyon sok a látni- és tennivaló. Rengeteg túrára lehet elmenni. Ezek a városok tipikusan azok a helyek, hogyha látni szeretnénk valamit, akkor érdemes megállni egy túrákat hirdető bódénál és választani egyet a sok közül. Talán, ami a legfelkapottabb, az a helikopter túra a gleccserekre és a szánhúzás kutyákkal. (Akik persze nem mindig engedelmeskednek, és ha olyan kedvük van, akkor megállnak és nem hajlandóak tovább menni.) Ez a vendégeknek több mint 500 dollárba kerül.  A városban egymást érik a szuvenír boltok. A hűtő mágnestől az Alaszkás zokniig, szinte minden kapható. Ketchikanben található egy karácsonyi bolt, ahol a Télapó minden nap várja az arra járókat. Lehet, hogy ő a valódi, hiszen az Északi Sarkhoz közel vagyunk. Ki tudja, a mai világban bármi előfordulhat.

A helyek minden héten ugyanazok, csak a vendégek és az időjárás változik. Ami eddig a legjobban tetszett, ott csak egyszer voltunk. Ez a Glacier Bay. Miután megláttam, elhittem, hogy tényleg Alaszkában vagyok. Egy kis ízelítő belőle: