Újra a fedélzeten

Megérkeztem, hajóra szálltam és máris kihajóztam Sydney városából, amit következő hétvégén fogok újra látni. Az út nagyon hosszú volt, 24 óra. Volt már olyan is, hogy 36 óra alatt érkeztem meg a városba, várakozási idővel együtt. És most itt vagyok újra, negyedszer is Ausztráliában.

 

Amiről még nem nagyon esett szó, mert legtöbbször az utazáson volt/van a hangsúly, a helyeken, amiket meglátogatok. Hogyan is telik a hajóra szállás pillanata és az első hét.

 

A fedélzeten

 

Szerdán este 8-9 fele elfoglaltam a reptéri szállást Sydneyben. Ezt a hajótársaság biztosítja étkezéssel együtt. Másnap reggel 8:15-kor volt a szálloda halljában a gyülekező, busszal vittek a kikötőbe. Kis várakozás után 9:30-kor már a hajón voltam. Már akkor el voltam veszve térben és időben. 

 

Jött a szokásos papírmunka elvégzése. Ide tartozik az orvosi papírok leadása (csak eredetit fogadnak el, és a szerződés végéig érvényesnek kell lennie, 2 évente kell újítani), trainingek (Crowd & Crisis Management, amit 5 évente újítani kell). Előadás a fontosabb dolgokról. Munkaruha beszerzése, ’névtáblácska’ használata, elérhetőségek, nyitva tartások és végül a szobakulcs átvétele. Ha nincs szabad crew kabin, átmeneti kabint adnak (ezek a staff kabinok). Ami annyiban jobb, hogy nagyobb, saját fürdővel rendelkezik, viszont innen bármikor lehetséges a költözés. Szóval a bőröndök miatt a feje tetején áll most a kabinom, de még így is kényelmesen elférek. 

 

Másnap este a Steakhouse-os munkatársakkal elmentünk Crew barba. Mivel a hajót estére már nagyon elkezdte dobálni a tenger, így nem tűnt a legjobb ötletnek. A bar a hajó orrában van, ahol minden kis mozgást lehet érezni, főleg, ha valaki most jön vissza szabadságról. Az időeltolódással kis probléma adódott. Pár óra alvás után úgy éreztem, átaludtam az egész éjszakát, pedig akkor még csak hajnali kettő volt. Kihasználtam a hajó csodás internet lehetőségeit. Mivel ilyenkor majdnem mindenki alszik, használható állapotban van a net (vagy még akkor sem). Napközben elég idegesítő, amikor még egy üzenetet sem tudunk elküldeni, nemhogy képet feltölteni. Ausztráliában a hálózat már csak ilyen. Hajnali 5 fele sikerült is elaludnom. Még szerencse, hogy másnap ’csak’ délután fél egykor kezdtem.

 

Következő nap sikerült a munkaruhámat ’ingyen’ kicserélni. Januárban érdekes módon azt mondták, hogy ingyenes lesz ezentúl, most pedig hirtelen fizetős lett. Mivel ez volt az előző hajóm, és tudtam, ide fogok visszajönni, itt hagytam néhány dolgot. Így le tudtam őket cserélni újra. Ezt nem fontos minden szerződésben megcsinálni, de sokszor nagyon nehéz egy fehér inget fehéren tartani. Elmész a mosodába és a fehér ing sárgán jön ki a gépből. Sajnos elég sokszor előfordult ez. Nem olyan egyszerű a mosás, főleg amikor a páros zokniból páratlan lesz a mosás végére. :)

 

Az első kikötő

 

Noumea, Új-Kaledónia fővárosa az a hely, ahol közvetlenül a part mentén köt ki a hajó. Ami a személyzet számára általában gyakorlatot jelent és azt, hogy ilyenkor nem szállhat le senki, amíg ez le nem jár. Általában reggel fél 10 körül van az első hangos bejelentés, és utána figyelni kell a következőket. Vannak a ’kötelességgel’ és ’kötelesség nélkül’ rendelkezők. A kötelességgel rendelkezők azok, akik a vészhelyzet esetén útba igazítják a vendégeket, hogy merre és hova kell menniük. Én most nem kaptam ilyet, de ez a későbbiekben még változhat.

Szóval, amint vége lett a gyakorlatnak, gyorsan átöltöztem és siettem is ki. Miután feltűnően kevesen voltak az utakon, rájöttem, vasárnap van és a kedvenc helyi kávézóm zárva van. (Amint írtam, időben itt teljesen el vagyok veszve. A napok számomra azt jelentik, hogy éppen hol a hajó. Pl. holnap Sydney lesz és nem péntek :))

 

Teszt

 

Az első úton teljesíteni kell egy tesztet. Eddig papíron karikázós volt, most pedig számítógépes. Ennek a lényege, hogy tudnunk kell a fontos vészhelyzeti telefonszámokat, bizonyos esetekben hogyan kell reagálni, tüzet oltani, evakuálni, másodlagos útvonalakat ismerni és még sorolhatnám.

 

Tengerpartok

 

Ezen az úton Noumea-n kívül két szigeten kötött ki a hajó, Mare-n és Isle of pines-on. (Mind két sziget Új-Kaledóniában található.) Természetesen utóbbin trainingem volt, de még így is volt lehetőségem megmártózni a még hideg tengerben. A nyár ide még csak most kezd visszatérni igazán. Mare-n apály volt, így a part mentél sétáltam (ahol egyébként nem lehet dagály esetén) és csak gyönyörködtem a tenger ötven árnyalatában.

 

Ugyanarra a hajóra visszatérni olyan, mintha el se hagyta volna az ember a fedélzetet. A személyzet fele ugyanaz. És amikor mesélem neki, hogy 3 hónapos volt a szabadságom, elcsodálkoznak, milyen gyorsan is telik az idő és nemsokára ők is mennek haza. Azóta eltelt egy út és már sikerült visszarázódnom a munkába is. Nem történtek nagy változások, igazából minden a régi, még a kikötők is. Viszont újabb kalandok, kihívások és élmények várnak a következő hónapokban, és újra visszatérnek a mindennapos délutáni alvások. :)

 

Szép napot Mindenkinek!